|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 11 találat | lapozás: 1-11 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Sükösd Levente 1999. augusztus 10.A Maros megyei Bözödújfalu egykori lakói aug. 8-án tartották az idei falutalálkozót. 1989 nyarára emlékeztek. Ekkor a diktátor parancsának engedelmeskedve, építettek a falu fölé egy árvízvédelmi gátat, és elárasztották a völgyben fekvő települést. Hetvenöt településre szóródott szét a falu lakossága, a többség a környező településekre, Bözödre, Székelykeresztúrra, erdőszentgyörgyi panellakásokba költözött. Csupán tizennégy család döntött a maradás mellett. A tó partjára, a domboldalra építették fel házaikat. A székely szombatosok egykori lakhelye ma a horgászok, fürdőzők kedvenc helye. A templom a vízben áll. A megemlékezésen "a modern idők gyilkos tava"-ként emlegették e helyet. A domboldalra állított emlékműnél tartottak ökumenikus istentiszteletet. Évről évre hazatérnek ide mindazok, akik kötődnek e helyhez. 1995 óta az emlékműnél gyűlnek össze, melyet a jelenleg Bécsben élő bözödújfalvi Sükösd Levente állíttatott. A márványtáblán olvashatjuk: "A tó fenekében Bözödújfalu nyugszik. 180 házának volt lakói szétszóródva a nagyvilágban ma is siratják. A diktatúra gonosz végrehajtói lerombolták és elárasztották, ezzel egy egyedülálló történelmi-vallási közösséget szüntettek meg, melyben különböző nemzetiségű és felekezetű családok éltek együtt évszázadokon át egymást tisztelve és szeretve, példás békességben. Immár a katolikus, unitárius, görög katolikus és a székely szombatosok fohászai örökre elnémultak. Legyen e hely a vallásbéke helye és szimbóluma." /Bözödújfalvi megemlékezés. Falu a tóban. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 10./2004. november 2.Csomafáy Ferenc Erdélyi arcképcsarnokom című fotókiállítása – romániai körútja után – Budapestre érkezett. A Duna Televízió székházának aulájában okt. 28-án nyílt meg a tárlat. A művészt és alkotásait Sükösd Levente műsorvezető mutatta be. Kiemelte, több mint 400 ezer felvétel van Csomafáy Ferenc tulajdonában és közel egy évig tartó válogatás eredménye a bemutatott 36 portré, melyek 2002 óta számos kiállító teremben láthatóak voltak. /Guther M. Ilona: Csomafáy Ferenc portréfotói Budapesten. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 2./2011. július 17.Összenő-e ami összetartozik? – ez Tusványos egyik mottójaSzabadegyetem immár huszonkettedszer. Kedden ismét megnyitja képzeletbeli kapuit Tusványos, hogy újra alkalmat kínáljon a Kárpát-medencei közös ügyeink megbeszélésére. A Bálványosi Szabadegyetem és diáktábor előtt Sükösd Levente Tőkés Lászlóval, az Európa Parlament alelnökével, és Németh Zsolt külügyi államtitkárral beszélgetett. - Összenő-e ami összetartozik? Hiszen ez az egyik mottója a 22. Tusványosnak. Tőkés László, ön, hogyan látja, mire juthatnak egy hét alatt, magyarok, románok, és hát nem csak róluk van szó. - 22 év távlatába tekintve a Tusványosi, Bálványosi nyári Szabadegyetemre, azt kell mondjam, hogy a békés rendszerváltozásnak türelem az ára. Ha azt nézzük, hogy milyen hosszú idő telt el és ennyi idő alatt képtelenek vagyunk az autonómiát megvalósítani és a határon túli magyarság nyelvi jogait kivívni, akkor szkeptikusak is lehetünk, de a rendszerváltozással egyidős tusványosi tábor valóságos politikai műhelyévé vált a magyar nemzetpolitikának, és azzal az eredménnyel biztat, hogy valóban összenő, ami összetartozik… - Államtitkár úr, mit vár a 22. szabadegyetemtől? A célkitűzést megfogalmazták annakidején Bálványoson, hogy a magyar-román kapcsolatok javításáért akarnak tenni. – Én úgy gondolom, hogy erre is vonatkozik a tábornak a címe, hiszen egyfajta történelmi sorsközösség, egymásra utaltság Magyarország és Románia között mindenképpen fennáll, és nagyon komoly feladataink vannak, megkellene épüljenek azok a határösszeköttetési pontok, utak, vasutak, kerékpárutak, hidak, amelyek hosszú évtizedek alatt nem épültek meg. - Azt azért nem lehet mondani, hogy minden sínen van, hiszen azért voltak szinte minden tábor idején aktuállpolitikai feszültséget okozó ügyek, kérdések. Idén sincs kivételes helyzet ilyen szempontból, hiszen a regionális átszervezése a román közigazgatásnak, az nem rég még igen komoly vitákat keltett Romániában, és nem ült el teljesen. Gondolom ezt sem tudják megkerülni. - Nem, én azt hiszem, hogy a nagy előnye Tusványosnak, ennek a nyakkendő nélküli, rövidnadrágos politikai rendezvénynek, hogy azért a hangsúly a szakmaiságon, a szakmai jellegű párbeszéden van, az az előnye, hogy mindenről lehet beszélni, és a kétoldali tabumentesítése a kapcsolatainknak Tusványosn mindig is egy kiemelt célkitűzés volt, beszéljünk az érzékeny kérdésekről is. És ebben egyetértek önnel, hogy nagy szerepe van a regionális átszervezésnek is. Kossuth Rádió, Vasárnapi Újság. Erdély.ma 2014. január 26.Erdélyi és vajdasági autonómiaügyekSüket csend. Ez a válasz Bukarestből, ha az autonómia ügyéről van szó. Erről beszélgetett Sükösd Levente, a Kossuth Rádió munkatársa a Székely Nemzeti Tanács elnökével. Izsák Balázs szerint törvényes keretek között, de a polgári engedetlenség, és a jog minden eszközével küzdeni fognak a bukaresti hatalom kisebbségellenes tervei ellen. A normalitás kényszere lesz a legnagyobb kényszer Bukarestre, mert hosszú távon társadalmi békét, gazdasági jólétet csak úgy lehet biztosítani, hogy a decentralizáció és szubszidiaritás elvét alkalmazzák tiszteletben tartva Székelyföld határait – magyarázta Izsák. Hozzátette: ha valaki ismeri a székelyeket, akkor az tudja, hogy évszázadok óta megvan az a tulajdonságunk, ha egy jogos kérésünket nem akarják teljesíteni, akkor az a követeléseinkben még következetesebbé tesz minket, a dac pedig megerősít bennünket. Ma már a román társadalom sokkal kevésbé manipulálható, már nem lehet elővenni könnyen a magyar kártyát, most már a románok sokkal többet tudnak az európai autonómiákról – véli az elnök. A beszélgetés végén Izsák Balázs arról is beszámolt, hogy az Országos Diszkriminációellenes Tanács a hatalom intézményeit védi az állampolgárral szemben, az emberi jogok nevében, amikor elutasította a panaszát Traian Basescu, Victor Ponta, Crin Antonescu és Liviu Dragnea ellen, akik kijelentették, hogy kizárják a magyar többségű régió létrejöttének lehetőségét Romániában. Az SZNT elnöke most a bírósághoz fordult ebben az ügyben. Délvidéken egyre több jel mutat arra, hogy a szerbiai hatalom igyekszik megnyirbálni a tartomány autonómiáját, és ezáltal az ott élő magyarok kisebbségi jogait, legalábbis erre utal a Szerb Alkotmánybíróság két döntése. Mindez éppen akkor történik, amikor elkezdődtek az ország uniós csatlakozási tárgyalásai. Erről beszélgetett Sükösd Levente Korhecz Tamás, a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke. Kossuth Rádió Erdély.ma, 2014. június 30.Izsák: elfogadhatatlan, hogy a székely zászlót községi zászlóvá minősítsékA jelenlegi romániai közigazgatási rendszert szabályozó közel 50 éves jogszabályok szerint az etnikai arányokat, a kulturális hagyományokat is figyelembe kell venni a megyehatárok kialakításakor. Ezt a kitételt akarja a jelenlegi román hatalom megszüntetni a közigazgatási reformra hivatkozva, és ezt a szándékot hivatottak leplezni a megyei prefektusok autonómiaellenes székely zászlót üldöző magyarellenes kirohanásai is. A Kossuth Rádió munkatársa, Sükösd Levente mindezekről Izsák Balázzsal, az SZNT elnökével beszélgetett, aki a héten Strasbourgban az Európa Tanácsban ezekkel a gondolatokkal érvelt a székely autonómiatörekvések mellett. Izsák kihangsúlyozta: az ők dokumentumaikban sehol nem szerepel az a kifejezés, hogy „etnikai”, miközben a román hatalom ellenérvei között mindig visszatér ez a kifejezés, miközben a jelenleg hatályos közigazgatási törvény kimondja, hogy a megyehatárok kijelölésénél figyelembe kell venni az etnikai, történelmi kritériumot is, illetve a lakósság kulturális kapcsolatait, és hagyományait. Tehát „az etnikai szó nem nálunk szerepel, hanem abban a törvényben, amelynek most a megváltoztatására készülnek” – szögezte le az SZNT elnöke. A székelyföldi prefektusoknak az önkormányzatokat célzó fenyegetéseiről Izsák Balázs azt elmondta, hogy egyáltalán nem törvényellenes az, ha egy önkormányzat kéréssel fordul a saját kormányához, mivel szerinte ez már a nevetségesség határát súrolja. Az RMDSZ autonómiatervezetéről az SZNT elnöke azt mondta, hogy hozzá csak az a tervezet jutott el, amely a sajtóban is megjelent, annak pedig a lexikoni meghatározás szerint sincs semmi köze az autonómiához. A zászlótörvény tervezetéről, amelytől az RMDSZ a székely zászló szabad használatát reméli, és amelyik a kormány honlapján is közvitára került, Izsák kijelentette, hogy annak semmi köze nincs a székely zászlóhoz. Ez csupán a helyi önkormányzatok zászlóelfogadását kívánja szabályozni, és még azt is beszűkíti – tette hozzá az elnök. A székely zászló nem községi zászló, az elfogadhatatlan, hogy a székely zászlót községi zászlóvá leminősítsék – hangsúlyozta Izsák Balázs. Kossuth Rádió. Erdély.ma 2014. július 1.Izsák: elfogadhatatlan, hogy a székely zászlót községi zászlóvá minősítsékA jelenlegi romániai közigazgatási rendszert szabályozó közel 50 éves jogszabályok szerint az etnikai arányokat, a kulturális hagyományokat is figyelembe kell venni a megyehatárok kialakításakor. Ezt a kitételt akarja a jelenlegi román hatalom megszüntetni a közigazgatási reformra hivatkozva, és ezt a szándékot hivatottak leplezni a megyei prefektusok autonómiaellenes székely zászlót üldöző magyarellenes kirohanásai is. A Kossuth Rádió munkatársa, Sükösd Levente mindezekről Izsák Balázzsal, az SZNT elnökével beszélgetett, aki a héten Strasbourgban az Európa Tanácsban ezekkel a gondolatokkal érvelt a székely autonómiatörekvések mellett. Izsák kihangsúlyozta: az ők dokumentumaikban sehol nem szerepel az a kifejezés, hogy „etnikai”, miközben a román hatalom ellenérvei között mindig visszatér ez a kifejezés, miközben a jelenleg hatályos közigazgatási törvény kimondja, hogy a megyehatárok kijelölésénél figyelembe kell venni az etnikai, történelmi kritériumot is, illetve a lakósság kulturális kapcsolatait, és hagyományait. Tehát „az etnikai szó nem nálunk szerepel, hanem abban a törvényben, amelynek most a megváltoztatására készülnek” – szögezte le az SZNT elnöke. A székelyföldi prefektusoknak az önkormányzatokat célzó fenyegetéseiről Izsák Balázs azt elmondta, hogy egyáltalán nem törvényellenes az, ha egy önkormányzat kéréssel fordul a saját kormányához, mivel szerinte ez már a nevetségesség határát súrolja. Az RMDSZ autonómiatervezetéről az SZNT elnöke azt mondta, hogy hozzá csak az a tervezet jutott el, amely a sajtóban is megjelent, annak pedig a lexikoni meghatározás szerint sincs semmi köze az autonómiához. A zászlótörvény tervezetéről, amelytől az RMDSZ a székely zászló szabad használatát reméli, és amelyik a kormány honlapján is közvitára került, Izsák kijelentette, hogy annak semmi köze nincs a székely zászlóhoz. Ez csupán a helyi önkormányzatok zászlóelfogadását kívánja szabályozni, és még azt is beszűkíti – tette hozzá az elnök. A székely zászló nem községi zászló, az elfogadhatatlan, hogy a székely zászlót községi zászlóvá leminősítsék – hangsúlyozta Izsák Balázs. Kossuth Rádió; Erdély.ma 2015. január 7.Arcvonások – Király Károly – A legellentmondásosabb erdélyi magyar politikus?Sükösd Levente, a Kossuth Rádió munkatársa annak a Király Károlynak a húgával beszélgetett, akit nagyon sokan Románia rendszerváltás előtti és utáni egyik legellentmondásosabb magyar politikusaként emlegetnek. „Minden írást, levelet, amit nekem diktált vagy általa eljutott hozzám, mindent megőriztem öntudatlanul. Talán megérzésből cipeltem magammal, mint a sorsom, egyik városból a másikba, egyik országból a másikba. Mígnem egy napon kinyitván az éjjeliszekrényem, kihullott belőle egy rakás papír, dosszié, rég eltemetettnek vélt emlék és fájdalom. Bevallom, nem egy szíven ütött. Mi lesz, ha én sem, ha ő sem lesz már? Ki mondja el, amit tudunk? Ami ma már történelem” – írja emlékirataiban Király Ibolya, az egykori marosvásárhelyi magyar-francia szakos tanárnő bátyjáról, az egykori romániai magyar politikusról, a ma 84 éves Király Károlyról. A ma már Budapesten élő Király Ibolya beszélt a nyolcgyermekes erdélyi munkás-család történetéről, a sok viszontagságról, amit a viharos történelmi időkben gyermekként átéltek. Elmondta, hogy a bátyja, Károly ácsként dolgozott Konsztancán, itt került a Román Kommunista Párt mozgalmába, hogy aztán később Moszkvába kerüljön iskolába, illetve elvégezze a bukaresti pártiskolát. Király Károly a megyésítéskor került Kovászna megye élére, nagyon jól érezte magát a székelyek között, és mivel nem volt szűk látókörű ember, erre az időszakra bizonyára sokan pozitívumként emlékeznek – magyarázta a nyugdíjas tanárnő. Király Ibolya kulisszatitkot is elárult: amikor bátyja 1972-ben észrevette, hogy őt „felfele akarják buktatni” és vele akarják elmozdíttatni Fazekas Jánost, lemondott magas állami és politikai tisztségeiről. Hozzátette: ez egy egyedülálló lépés volt, ezt senki nem tette meg. Nem kis kockázatot jelentett a diktatúra belső ellenzékijének lenni – magyarázta Király Ibolya, aki beavatott és szenvedő alany volt a fivére mellett. Azért nem végezte úgy Király Károly, mint a többi ellenzéki, azért maradt életben, mert ő soha nem adta fel, mert végig biztos volt abban, hogy ő ezt a harcot végi tudja vinni – véli a tanárnő. Király Ibolya szerint bátyja csak 1989 után számított ellentmondásos személyiségnek, mert ’89-ig, amíg Marosvásárhelyen élt, őt csak biztató és bátorító szavakkal illették Király Károllyal kapcsolatosan. Ha elolvassuk mi a véleménye Király Károlynak az autonómiával, az önrendelkezéssel kapcsolatosan, akkor megértjük őt – nyilatkozta Király Ibolya. A nyugdíjas tanárnő beszélt arról is, hogyan élte ő át Pécsen 1989 decemberében a romániai eseményeket, majd elmesélte, hogy ’89 decemberében már milyen kalandos körülmények között érkezett Aradra egy segélyszállítmánnyal. Kossuth Rádió Erdély.ma 2015. június 10.Gézengúzok – diákszínjátszó-találkozóJúnius 4-én a szászrégeni Humana Regun Egyesület és az Eugen Nicoara Művelődési Ház – a Communitas Alapítvány, az RMDSZ, valamint a Szászrégeni Polgármesteri Hivatal támogatásával – ötödik alkalommal szervezte meg a Gézengúzok – Diákszínpad diákszínjátszó-találkozót. A rendezvényen több mint 80 színjátszó és táncos lépett fel. A több mint háromórás rendezvényen a művelődési ház nagytermének színpadán öt csoportnak tapsolhatott a közönség: az Alexandru Ceusianu Gimnázium Gingalló csoportja, a Petru Maior Líceum Rosszcsontjai, az Eugen Nicoara Művelődési Ház Csim-Bumm ifjúsági és gyermek színjátszó csoportja, a szászrégeni Csillagösvény és a kisfülpösi Verőfény csoport. Az Alexandru Ceusianu Gimnázium II. B osztályának Gingalló csoportja Páncél Laura tanítónő irányításával Marton Lili Tíz gyerek meg egy télifa és Janikovszky Éva Ha én felnőtt lennék című darabot adta elő. A Petru Maior Technológiai Líceum V. osztályos diákjaiból álló Rosszcsontok vezetője, Dénes Magdolna elmondta: A Rosszcsontok az idén Erdőszentgyörgyön és Sepsiszentgyörgyön is fellépett, ahol országos II. helyezést ért el, s mivel első helyezett nem volt, így valójában ők voltak a fesztivál legjobbjai. Antal Szilárd, Bartha Réka, Csorvási Lídia és Sándor Tihamér alakításaikért különdíjakat kaptak. A szászrégeni Diákszínpadon Tóth Zoltán Bolondos királyság, királyi bolondság című mesejátékát adták elő Dénes Magdolna tanárnő rendezésében. A Verőfény csoport A szerelem győzelme című táncszínházi előadással jelentkezett a fesztiválra. Tagjai nagyrészt kisfülpösiek, de szászrégeni iskolákba járnak. Simon Szabolcs, a csoport táncoktatója, koreográfusa elmondta: a Verőfény 2012-ben alakult Nagy Hajnal csoportvezető kezdeményezésére. Jelenleg 16-an vannak, eddig Kisülpösön és a környező településeken mutatták be előadásukat. A szászrégeni művelődési ház keretében működő Csim-Bumm 1992-ben alakult. 2004-ig bábcsoportként működött, majd fokozatosan átalakult színjátszó csoporttá. A jelenlegi csoport tagjai V.,VII. és VIII. osztályosok – sokan osztálytársak is. A csim-bummosok rendszeres résztvevői a március 15-i és október 6-i megemlékezéseknek, de ott vannak az erdőszentgyörgyi műkedvelő színjátszó találkozókon, a szászrégeni Gézengúzok – Diákszínpad fesztiválon, valamint a Kemény János Műkedvelő Színjátszók Találkozóján. Tavaly Erdőszentgyörgyön a csoport fiúnégyese alakítási díjat kapott. A fiúk a Csim-Bumm mellett az osztály színjátszó csoportjában és az iskola tánccsoportjában is tevékenykednek. A csoport három jelenetet mutatott be: a Tiritarka oskola, az Ezek a felnőttek és A pad című jelenetek a diákokat foglalkoztató gondokról szóltak. A következő fellépő, a Csillagösvény mozgásszínházi csoport 2012 őszén alakult, és tizenöt elemi, valamint középiskolás diákból áll. A csoport részt vett 2013-ban a szilágycsehi XV. Partiumi Országos Diákszínjátszó Fesztiválon, ahol különdíjat nyert, az erdőszentgyörgyi színjátszó fesztiválon pedig közönségdíjjal jutalmazták. 2014. április 17–19. között az V. Bihar-Bihor Minősítő Diákszínjátszó Fesztiválról (Derecske – Magyarország) öt díjat hoztak: két második helyet, ezüst minősítést. A legjobb női előadói teljesítményért Fülöp Bernadettet, míg a legjobb férfialakításért Kolcsár Istvánt díjazták, ugyanakkor a legjobb koreográfusnak járó díjat is Simon Szabolcs és Rácz Melinda kapta. Idén részt vettek a sepsiszentgyörgyi diákszínjátszó fesztiválon, ahonnan két díjjal tértek haza: Szabó Róbert Vajk szerepében, Fülöp Bernadett pedig Odett megformálásáért kapott díjat. Szászrégenben az Ördögbál című darabot mutatták be. A darab szerzője Makkai Alpár, koreográfus Simon Szabolcs és Rácz Melinda, rendező Sükösd Levente. Fábián András Népújság (Marosvásárhely) 2016. június 1.Gyereknapi üzenet – otthonról haza1990. márciusában a magyarellenes pogrom idején, amikor a libánfalvi és hodáki románok megrohamozták a Rózsák téri Megyeházát és Kincses Elődhöz hasonlóan sokadmagammal nekem is lapulnom kellett örökkévalóságnak tűnő ideig egy irodai szekrényben… Nos, igen, akkor éreztem, milyen az, amikor a hazugság gyűlöletté válva akár ölni is tud. Előtte láttam én is az épület teraszáról az összecsapás pillanatát, az eleső, megtaposott vérző embereket, előbb a magyar, majd a román oldalon. Akkor belém égett a tehetetlenség, a kiszolgáltatottság érzése az értelmetlen pusztítással, a háttérben sejthető alattomos, hazug hatalmi játszmákkal, gyűlöletkeltő politikai, titkosszolgálati mesterkedéssel szemben. Azóta eltelt a 26 év. 23 éve Budapesten élek, itt dolgozom. A szívem, lelkem marosvásárhelyi maradt, a gondolataim is oda térnek vissza minden sorsfordító pillanatban. Sokan, igencsak sokan vagyunk így ezzel. Teszem hozzá, sajnos. Mert tény, hogy jobb lenne, ha én magam, mi sokadmagunkkal, akik eljöttünk – ki ezért, ki azért, az okok, indokok sokfélék – ott lennénk most is. Jó lenne, ha ott lehetnénk minél többen a vasárnapi választás előtt, hogy elmondjuk azoknak, akik vagy már belefáradtak a reménykedésbe, vagy túl fiatalok ahhoz, hogy tudják, hogy igenis van értelme reménykedni, hinni, hogy igenis van, lehet magyar jövő, magyar felemelkedés, lehet tisztességes magyar-román együttélés, együttműködés Marosvásárhelyen a történek ellenére, az elmúlt 26 elvesztegetett év ellenére is. Jó lenne, ha vasárnap mi is dönthetnénk, ha megdönthetnénk a Florea fakivágós „virágkorát”. Én tudom, hogy könnyebb a hazudozásra, a kicsinyes, alattomos és alaptalan vádaskodásra, gyűlöletkeltésre befele fordulással, keserű legyintésekkel reagálni, hogy „nincs mit tenni”, „ezek a Florea félék” mindig valahogy újra és újra előkerülnek, és csalással, hamiskodással mindig felülkerekednek, basáskodnak, kár minden erőfeszítés, nincs remény. Állítom: NEM IGAZ! A hiba – lássuk be – a mi „készülékünkben” van. Azokéban, akik eleve feladják a harcot. A régi mondás mindig érvényes, most is: csak az veszít csatát, aki hadba sem indul. Szavazni, voksolni kell! Nem a távolmaradással. Igen, mondom mindezt én, aki sajnos, már hivatalos otthoni lakcím híján innen Budapestről várom, remélem a fordulatot. Tehetetlenül szemlélem, vajon bekövetkezik-e végre. Vajon, lesz-e végre magyar vezetője a még nem kis mértékben magyar szülővárosomnak. Soós Zoltán esélyt adhat. Nekem, Önöknek, Marosvásárhelynek, a politikai gyűlöletkeltés-mentes magyar-román viszonynak a hétköznapokban. Önök, ott élők eldönthetik. Ha akarják a változást, nem otthon ülve várják az eredményt, hanem szavaznak: Soós Zoltánra. Kérem szépen, tegyék meg! Ígérem, a kisfiam, a lányaim is megköszönik majd. Sükösd Levente 2016.06.01, Budapest Erdély.ma 2016. október 10.Legyek hálásMa egy – egyébként jó szándékú – barátom azt mondta egy vita hevében, hogy örüljek, és legyek hálás: ha az egykori magyar kormány nem lett volna „befogadáspárti”, ma én se lennék, nem lehetnék itt, ahol vagyok. Ezért inkább lássam be, árnyaltabban kell kezelni a migránsügy megítélését... Legyek hálás... Megvallom: az vagyok. Már 26 éve folyamatosan. Ennyi éve dolgozom itt, az „anyaországban”, adót fizetek (nem máshol, nem off-shore, nem keveset), nem segélyen élek. A történet úgy indult, hogy anno, a nyolcvanas években, a Ceaușescu-érában kérvényeztem a „családegyesítést”, ez alapján pár év után megkaptam az áttelepedési engedélyt. Minden „vagyonomról” le kellett mondanom odaát, szigorú határátlépési okmányellenőrzés és tételes vámvizsgálat után átjöttem. Volt itteni igazolt szállásom és jövedelmem. Állampolgári ismeretekből is sikeres írásbeli vizsgát tettem. Előtte természetesen befizettem az ezért kért illetéket a magyar államnak. Így lettem magyar állampolgár (is), amire – magyarként – azóta is büszke vagyok. Nem lettem agysebész. Ez is igaz. Vannak defektusaim. Tehát valószínűleg nem lennék jó migráns. Az is igaz, nem bombázás elől menekültem, és nem is a zöldhatáron, mint egykor a diktatúra elől menekülők, akikre akkor még lőttek a szekus katonák a román oldalon... Igen, hálás vagyok, hogy engem befogadott anno az „anyaország”, azt is köszönöm, hogy évekig lehetőséget kaptam, hogy munkámmal bizonyítsam, megérdemlem, én, a „román” is. Mert ezt is megkaptam nem egyszer. Aztán jött az a bizonyos 2004. december 5-ei népszavazás. Hálás vagyok, hogy azon is szavazhattam. Szégyelltem magam azok helyett, akik akkor elmentek, és úgy szavaztak, ahogy, nemmel. Akkor ugyanis az volt az ukáz: elmenni, nemmel szavazni. Most pedig: nem elmenni, vagy legalábbis igennel szavazni. Igen, hálás vagyok neked, kedves humanista/emberbarát barátom, hogy párhuzamot vontál köztem és a jelenleg is a magyar határra tartó pár ezer, „allah u akbart” kiáltó muzulmán „testvérek”, leendő, integrálandó „nemzettársak” között, mert így – erdélyiként, magyarként – mindezt most leírhattam. Köszönöm. Neked is. Utóirat: az ittlétemről, az áttelepülésemről anno nem Brüsszel, hanem Budapest döntött. Nem kvóta szerint, hanem egyénileg. Árnyaltan. Még egy apró adalék: én is vittem ki – a kisfiammal együtt – egy éve a Keletinél sátorozó szerencsétlen, kisgyerekes családoknak élelmet, ruhát, játékot. Többször is. Humanizmusból, őszinte sajnálatból, együttérzésből. Nem érzem magam érzéketlen gonosznak, mint aminek a NEM-mel szavazókat próbálják láttatni a voksolástól távol maradók, igenezők. Sükösd Levente A szerző marosvásárhelyi származású újságíró Krónika (Kolozsvár) 2017. március 20.Mindannyian „meg lettünk vezetve" mind azon a '90-es fekete márciusonMa már tudom: magyarok, románok, „meg lettünk vezetve" mind azon a '90-es fekete márciuson. Igaz, nekünk, magyaroknak nem nagyon volt más választásunk, mint menni előre azon az úton, amerre rákényszerített a jogfosztó hatalom és az általa gerjesztett irányított gyűlöletkampány. A hodáki, libánfalvi román parasztok csak azt tették, amit elvárt tőlük az „anyanemzet", az egy és oszthatatlan román állam. Az akkori bukaresti hatalom, eszközként használta őket, akárcsak az őket feltüzelő, leitató, elvakító és elvadító Vatra Romaneasca szélsőséges nacionalista szervezetet, amelyet nagyrészt az előző rendszerből magukat átmentett szekusok alkottak, vezettek. Ezek a profik voltak azok, akik helyben irányítottak mindent Marosvásárhelyen az 1989-es decemberi eufóriát követő hónapokban. Ott voltak minden állami erőszak-, illetve rendfenntartó szervezet soraiban. A túlélésük volt a tét, ha sikerül „bebizonyítani", elhitetni a többséggel, hogy a „hőbörgő, előjogokat követelő, erőszakos" kisebbség, vagyis a magyarok veszélyt jelentenek Románia területi egységére, szuverenitására, akkor nyert ügyük van. Akkor máris működésbe lépnek a pontosan irányított gyűlöletkeltés hatására az önvédelmi reflexek és azonnal szükség, igény mutatkozik a hon-, és nemzetvédő ortodox lovagokra, az állami gépezet jól bevált szakembereire, vagyis a szekusokra, akiket pár hónappal korábban még együtt gyűlölt az átlag román és magyar, azaz a nép. A képlet pár hónap alatt megváltozott, a számítás bejött, pontos terv szerint haladt minden a márciusi végkifejlet felé. Az Iliescuék által kiszemelt célpont Marosvásárhely volt. Egyrészt a kényes demográfiai egyensúly miatt, hiszen itt a lakosság összetétele akkor nagyjából fele-fele arányban volt román és magyar. Másrészt azért is, mert szimbolikus volt a helyszín, Erdély egykori központja, ahol egyszerre több magyar kisebbségi „nemzeti vezető" is kardoskodott, akik itt egy csapásra kéznél voltak, nyakon csíphető, provokálható, alázható alanyokként. Itt volt szószóló akkoriban Király Károly, Sütő András és Markó Béla is... Rajtuk „ütve" látványosan csattanhat az ostor, hatásosan és elrettentő módon lehet példát statuálni – gondolhatták a hatalom boszorkánykonyháján. A terv működni látszott, az események szélsebesen haladtak a kívánt irányba. Létrejött a két tábor és egyre hangosabban egymás ellen hangolódott, egymásnak feszült az erdélyi magyarság és románság. A propagandagépezet csúcsjáratra kapcsolt és diadalt aratott. A zsigeri gyűlöletkampány hazugságáradata 1990 márciusára elhitette a románok tömegeivel azt, hogy a magyarok valójában olyasmiket követelnek, ami egyáltalán nem jár nekik, illetve, hogy tulajdonképpen nem is (elő)jogokat akarnak maguknak, hanem Erdélyt magát, mindenestől, és holnaptól a Magyarországhoz való elcsatolást. (folytatjuk) Sükösd Levente Erdély.ma lapozás: 1-11
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
